Előszó

Én naiv költő szerettem volna lenni, de valamiért nem fértem bele a naiv művészet kategóriába sok-sok sorstársammal egyetemben, ezért amatőr költővé váltam. Igyekeztem megőrizni eredeti, már-már ősi látásmódomat és szinte vallásos alázattal veselkedtem sokáig a verselésnek. Valóban hittem abban, hogy műveimből utánozhatatlan frissesség és derű árad majd, de ez utóbbi - ne szépítsük - folydogálni sem akart.

Miután jobban belegondoltam helyzetembe, kezdtem elhatárolódni a költő kifejezéstől. Hiszen lehet, hogy bár akaratlanul, de mégis: költővé túloztam magam! Ezek után naiv már nem akartam lenni, sőt igazándiból amatőr (dilettáns, laikus, nem szakképzett, kezdő, kispályás) sem. Új utak után néztem! Így jutottam el az önmeghatározás keserves kínjai között a legkevésbé sem pontos megfogalmazáshoz a szószobor trimmelő művészhez.

Megkérnék mindenkit, ne a műszaki szótárat lapozgassa, mert tévútra talál jutni a munkamódszeremet illetően. Ugyanis miután kifaragtam a megfelelő szavakat, összeillesztem a kompozíciót és kicsit megtrimmelem, hogy lefejtsem a felesleget róla. Mindezt persze elméletben, ami rendkívül fárasztó és veszélyes: neuronok közelében vésni... megőrizni az agykéreg épségét miközben pattognak a szóforgácsok... ajjaj... (Nem is merek sokat írni.)

Na, erre a típusú művészetre egyelőre kevésbé vevők a népek, mint a celebekre és a bulvárra, ezért nem tervezem az újabb nyomtatott megjelenést, inkább a facebook-költészet felé fordulok és létrehozom az online szószobor trimmelést. (Vagy nem!)

Sajnos semmi sem igaz. Még a nevemet is csak úgy kitaláltam, mint Morse a távíróját. Én is csak táv-írok, mert az idő távolsága megszépíti. Különben csak ülök és manipulálok - elsősorban képeket, másodsorban embereket. Mivel fogytán az időm már fél cédulákra sem írok. Számolom a napokat. Mennyi lehet még hátra? Mindezek ellenére előre megyek: Gondoltam felcsapok influenszernek és mindenkit rábírok arra, olvassa el a verseimet. Önök az első fecskék, ne hagyjanak cserben! Amúgy műszaki ember lennék: 

"Hé, szaki! Maga valóban mérnök? Na, akkor hozza ide a tachográfot." Noha én betartom a kötelező pihenési időt: 30 évente írok, akkor is csak keveset - nehogy rám unjanak...